Amikor egy vállalat Lean Six Sigma képzés indítását tervezi, nagyon gyorsan felmerül a kérdés: belső képzést érdemes szervezni, vagy inkább kihelyezett, külső tréninget válasszunk?
Sokan ezt elsőre árkérdésnek tekintik.
Mások szervezési kérdésnek.
Van, aki presztízskérdést lát benne.
Pedig a valódi kérdés ennél jóval fontosabb:
Melyik megoldás támogatja jobban a valódi tudás megszerzését és az üzleti eredményt?
A probléma ugyanis nem az, hogy ma ne lenne elérhető Lean Six Sigma képzés. A probléma inkább az, hogy sok cég úgy választ képzési formát, hogy közben nem gondolja végig, mit is akar valójában elérni.
Tanúsítványt?
Közös nyelvet?
Gyors szemléletformálást?
Vagy ténylegesen végrehajtott fejlesztési projekteket?
A döntést szerintem nem az alapján érdemes meghozni, hogy melyik forma hangzik jobban, hanem az alapján, hogy a vállalat jelenlegi helyzetében melyik hoz nagyobb valószínűséggel használható eredményt.
Először tisztázzuk: mit jelent a belső és mit a kihelyezett képzés?
A belső Lean Six Sigma képzés alatt általában azt értjük, hogy a vállalat saját munkatársainak, saját helyszínen, saját igényeire szabva szervez képzést. A résztvevők jellemzően egy szervezetből érkeznek, hasonló működési környezetben dolgoznak, és sok esetben a képzéshez kapcsolódó projektjeik is ugyanazon vállalat valós problémáira épülnek.
A kihelyezett vagy nyílt képzés ezzel szemben jellemzően több cégtől érkező résztvevőkkel zajlik. Előnye lehet, hogy a résztvevők más iparágakból, más gondolkodási mintákkal és eltérő tapasztalatokkal találkoznak. Ugyanakkor a vállalati beágyazottsága általában kisebb.
Mindkét forma lehet jó.
És mindkettő lehet teljesen rossz választás is.
1. Mi a valódi cél?
Ez az első és legfontosabb kérdés.
Ha a cél pusztán az, hogy néhány kulcsember kapjon egy erősebb módszertani alapot, akkor bizonyos esetekben a kihelyezett képzés is jó döntés lehet. Különösen akkor, ha a vállalat még csak ismerkedik a Lean Six Sigma világgal, és először néhány embert szeretne kipróbálni ezen az úton.
Ha viszont a cél már az, hogy a szervezetben rövid időn belül közös nyelv, közös módszertan és valódi projektmunka induljon el, akkor sokkal gyakrabban a belső képzés a jobb megoldás.
Más dolog ugyanis 3 embert elküldeni tanulni, és más dolog egy szervezetben fejlesztési kultúrát építeni.
A döntés előtt ezért ezt kell kimondani:
embert akarunk képezni, vagy rendszert akarunk építeni?
2. Mennyire fontos a testreszabhatóság?
A belső képzés egyik legnagyobb előnye, hogy jobban illeszthető a vállalat valós problémáihoz.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:
- a példák közelebb állnak a napi működéshez,
- a képzési projekt valós üzleti problémára épülhet,
- a használt fogalmak jobban illeszkednek a vállalati környezethez,
- és a résztvevők könnyebben látják, hogyan fordítható le a módszertan a saját valóságukra.
A kihelyezett képzés ezzel szemben általában általánosabb. Ez önmagában nem baj, sőt bizonyos esetekben kifejezetten előny. De ha a szervezet nagyon konkrét problémákra keres megoldást, akkor a testreszabhatóság komoly értéket jelent.
A legtöbb vállalat nem általános statisztikai tudást akar vásárolni, hanem azt szeretné, hogy a résztvevő utána jobban tudjon fellépni a saját folyamataiban jelentkező ingadozás, veszteség vagy hibaköltség ellen.
Ebben a belső képzés sokszor erősebb.
3. Van-e elég projekt és elég résztvevő?
Ez egy praktikus, de döntő kérdés.
Ha a vállalatnál egyszerre több fejlesztési téma van, több potenciális Green Belt jelölt, és a vezetés valóban szeretné, hogy a képzéshez kapcsolódóan projektek induljanak el, akkor a belső forma nagyon jól működhet.
Ha viszont csak 1–2 embert szeretne fejleszteni a cég, és még nem világos, lesz-e mögötte elég projekt, akkor a kihelyezett forma gazdaságosabb és egyszerűbb lehet.
A rossz döntés itt gyakran az, hogy a cég belső képzést indít túl kevés emberrel, vagy úgy akar nagy programot szervezni, hogy még nincs mögötte valódi fejlesztési portfólió.
A jó döntéshez tehát ezt is mérlegelni kell:
egyszeri tudásfejlesztésről van szó, vagy tudatos, több résztvevős fejlesztési programról?
4. Mennyire fontos a szervezeti beágyazottság?
A Lean Six Sigma képzés önmagában ritkán elég.
A kérdés az, hogy ami a képzési teremben elhangzik, abból mennyi kerül át a napi működésbe.
A belső képzés egyik nagy előnye éppen az, hogy a résztvevők:
- ugyanazt a nyelvet tanulják,
- hasonló folyamatokban dolgoznak,
- könnyebben tudnak egymás projektjeiből tanulni,
- és a képzés után nagyobb eséllyel tudják egymást támogatni.
Ez a szervezeti beágyazottság hosszabb távon többet érhet, mint maga a képzési napok száma.
A kihelyezett képzésnél ez gyengébb lehet, mert a résztvevő hazamegy a saját cégéhez, ahol sokszor egyedül marad az új tudásával. Ha ott nincs belső támogató közeg, akkor a módszertan könnyen elmélet marad.
Ezért ha a vállalat valóban azt szeretné, hogy a Lean Six Sigma ne csak egyéni kompetencia, hanem működési gyakorlat legyen, akkor a belső képzés gyakran erősebb választás.
5. Mennyire fontos a külső nézőpont?
Itt a kihelyezett képzésnek is komoly előnye lehet.
Amikor különböző iparágakból érkező résztvevők ülnek egy teremben, abból gyakran nagyon értékes beszélgetések születnek. Egy autóipari, egy szolgáltató és egy gyógyszeripari résztvevő teljesen más kérdéseket hoz be ugyanabba a témába.
Ez segíthet kitörni a vállalati megszokásokból.
Sok szervezet ugyanis annyira hozzászokik a saját működéséhez, hogy már természetesnek veszi azt, ami valójában fejleszthető lenne.
A kihelyezett forma ilyenkor inspirálóbb lehet.
Tágítja a látóteret.
Kimozdítja a résztvevőt a belső rutinból.
Ez különösen akkor értékes, ha a vállalat még nincs mélyen Lean Six Sigma kultúrában, és először azt szeretné, hogy néhány kulcsember külső tapasztalatokkal is találkozzon.
6. Mi történik a képzés után?
Szerintem ez a leginkább alulértékelt szempont.
Sok cég túl sok energiát tesz a képzési napok szervezésébe, és túl keveset abba, hogy mi történjen utána.
Pedig az igazi kérdés nem az, hogy hány napos a képzés.
Hanem az, hogy mi lesz a résztvevőből 4–8 héttel később.
Meg tudja-e fogalmazni a problémát?
Ki tudja-e választani a jó projektet?
Tud-e adatot gyűjteni?
El tud-e jutni a gyökérokig?
És be tud-e vezetni egy olyan megoldást, amelynek a hatása is látszik?
Ezért én itt nem belső vagy kihelyezett formában gondolkodnék elsődlegesen, hanem abban, hogy van-e a képzés mögött utókövetés, projektmentorálás és gyakorlati támogatás.
Ha nincs, akkor mindkét forma félkarú óriás.
Ha van, akkor mindkét forma sokkal többet ér.
A gyakorlatban ezért egy jól felépített belső program, amelyhez projektmunka és mentorálás is társul, gyakran lényegesen nagyobb üzleti értéket hoz, mint egy önmagában lezárt tantermi képzés.
7. Mit akar valójában megvenni a vállalat?
Ez talán a legőszintébb kérdés.
Mert a vállalatok egy része valójában nem tudást akar venni, hanem biztonságérzetet.
Jól hangzó képzést.
Tanúsítványt.
Egy kipipálható HR-eseményt.
Más vállalatok viszont tényleg eredményt akarnak:
- csökkenő selejtet,
- rövidebb átfutási időt,
- stabilabb folyamatot,
- jobb döntéseket,
- mérhető megtakarítást.
A kettő között nagy különbség van.
Ha a cég az elsőt akarja, akkor szinte bármelyik forma megfelelhet.
Ha a másodikat, akkor már sokkal tudatosabban kell választani.
Ilyenkor ugyanis a kérdés nem az, hogy hol ülnek a résztvevők a képzési napokon, hanem az, hogy a módszertan mennyire fordul át a saját működésükbe.
Mikor jobb a belső Lean Six Sigma képzés?
A belső forma általában jobb döntés, ha:
- egyszerre több résztvevőt akar a cég fejleszteni,
- a vállalat saját projektjeire akarja ráépíteni a képzést,
- fontos a közös módszertani nyelv,
- van vezetői támogatás a projektekhez,
- és a cél nem pusztán oktatás, hanem szervezeti szintű fejlődés.
Ilyenkor a belső képzés nem csak tanulási esemény, hanem fejlesztési program lehet.
Mikor lehet jobb a kihelyezett képzés?
A kihelyezett forma általában akkor jobb választás, ha:
- csak néhány kulcsembert akar fejleszteni a vállalat,
- még teszteli, mennyire működőképes ez az irány,
- fontos a külső nézőpont és az iparágak közötti tanulás,
- nincs még elég belső projekt egy nagyobb programhoz,
- vagy a szervezet egyelőre nem áll készen szélesebb bevezetésre.
Ilyenkor a nyílt képzés jó belépő lehet, különösen akkor, ha később erre már tudatosabban épít a vállalat.
Összegzés
A belső vagy kihelyezett Lean Six Sigma képzés kérdésére nincs minden helyzetben ugyanaz a jó válasz.
A rossz válasz viszont könnyen megszületik, ha a cég csak az árat, a szervezést vagy a képzési napok számát nézi.
A jó döntéshez ezt a 7 szempontot érdemes végiggondolni:
- mi a valódi cél,
- mennyire fontos a testreszabhatóság,
- van-e elég projekt és résztvevő,
- mennyire fontos a szervezeti beágyazottság,
- szükség van-e külső nézőpontra,
- mi történik a képzés után,
- és mit akar valójában megvenni a vállalat.
Mert a valódi kérdés végső soron nem ez:
belső vagy kihelyezett képzés?
Hanem ez:
melyik forma segít jobban abban, hogy a résztvevők ne csak tanuljanak, hanem fejlesszenek is?
Ha szeretné átgondolni, hogy vállalatánál a belső vagy a kihelyezett Lean Six Sigma képzés lenne-e célszerűbb, érdemes nemcsak a képzési formát, hanem a várható projekteredményeket is közösen végiggondolni.
