Imádom a maratonversenyekről szóló közvetítéseket és nagy csemegének számított a Youtube-on élőben közvetített Breaking2 projekt. A verseny második felében szinte mindig eszembe jut az a 63 éves „néni”, aki elfutott mellettem egy Budapest Maraton versenyen, miután 35 km körül „falat fogtam” és azon tűnődtem, hogy feladom. „Gyerünk fiatalember!” – bíztatott modolyogva, s én pedig megsemmisülten köszöntem meg a bíztatást 🙂

Szóval egy meglehetősen bosszantó hiba miatt bukta el Nike a Breaking2 projektet, amire szeretném felhívni az Ön figyelmét is, mivel nagyon gyakran vannak „kicentizve” a ciklusidő kalkulációk Lean Six Sigma folyamatfejlesztési projektek végrehajtása során.

Ne aggódjon, kérem! Nem a felkészüléssel kapcsolatosan akarok okoskodni, hiszen mint a közvetítésből látható volt mindent beleadott a vállalat mind a futók kiválasztása terén, mind a  cipő tervezése során, valamint a helyszín és az időpont megválasztásában.
A három résztvevő futó közül  egyedül  Eliud Kipchoge teljesítményét érdemes figyelembe venni, mivel a másik maratonista egyszerűen rossz  napot fogott ki, s a harmadik bár világrekorder volt, de „csak” félmaraton távon, így sötét ló volt megjósolhatatlan teljesítménnyel e kísérletben.

Six Sigma folyamatfejlesztés, valamint Maraton futás során is célunk a folyamatokban megrejlő ingadozás mérséklése, valamint megszűntetése révén stabil outputot elérni, s az egész Nike csapatnak hatalmas eredményt sikerült végrehajtania még így is, ha összehasonlítjuk Eliud Kipchoge Riói olimpián nyújtott teljesítményét a 2017. május 6-ai 5km-es résztáv eredményekkel:

Az egyenletes pálya, ék alakban elhelyezkedő iramfutók, gyakoribb frissítő pontok, autóval az aszfaltra vetített jel, amit tartani kellett volna rengeteget segítettek, azonban a csapat megfeledkezett arról az apróságról, hogy bár az ingadozást csökkenteni lehet, megszűntetni azonban nem, s ez  lett (remélhetőleg csak átmeneti jelleggel) a veszte az 1:59:59-es álomeredménynek.

Bár csak apró variabilitás jellemezte most a kísérletben az olimpiai győztes maratonista teljesítményét, azonban minden egyes ingadozás miatt elveszített másodpercért meg kellett fizetni azzal, hogy egyre kevesebb idő maradt bepótolni a hátrányt a táv hátralévő részében, különösen, ha az utolsó kilométereken történik mindez.

A tervezés során egyszerűen csak gyorsítani kellett volna a jelet az aszfalton („húzni „ a futókat), hogy ez a megmaradt ingadozás ne befolyásolja negatívan az álom beteljesülését és a megcélzott idő előtt érjen be a célba a futó. Amennyiben legközelebb 1:59:59, helyett, 1:59:00-ra állítaná át a csapat a „pacemaker” sebességét, úgy Kipchoge felkészültsége  és ereje alapján „simán” elérhetőnek tűnik a hőn áhított eredmény (statisztikus szemmel).

Atlétikáról térjünk vissza kicsit a gyártás és Lean Six Sigma területére!

Tapasztalta már, hogy hiába fejleszti kulcs üzleti folyamatának átbocsátó képességét jelentő szűk keresztmetszet folyamatot pontosan az ütemidő szintjére, vagy büszkélkedik 100 százalékhoz nagyon közeli munkafolyamat kiegyensúlyozottsággal?  

Nem szabad önmagában csak az átlagos ciklusidőkre koncentrálni, ugyanis az átlagos időkben megrejlő ingadozás nagyon kellemetlen meglepetést tud okozni minden területen, s lehet, hogy nem kap ilyen reklámot és publicitást új termékéhez, mint Nike , hanem csak vevői reklamációt.

Gratulálok mindenesetre a csodás eredményhez! Fantasztikus volt élőben végignézni!

További információkért folyamatfejlesztési eszközökről olvassa Lean Six Sigma esettanulmányainkat, illetve hírlevelünket, tekintse meg folyamatfejlesztésben használatos sablonjainkat, vagy jelentkezzen Lean Six Sigma képzéseinkre!

Jó folyamatfejlesztést kívánunk!

Ui:
A Monza-i kísérletet végigkövetheti(sok-sok Nike reklámmal :-))