A 178/2002 EU rendelet 2005.01.01-től kötelezővé teszi a termékek és összetevők nyomonkövetését.
A rendelet definíciója szerint a nyomonkövetés, nyomonkövethetőség az a képesség, amely szerint valamely dolog: útját, helyét, a folyamat lépéseit, a folyamat szereplőit azonosítók használatával, illetve az azonosítók közötti kapcsolatok ismeretével vissza tudjuk vezetni.
Tömören: össze kell tudni kapcsolni az anyagok és termékek áramlását a velük kapcsolatos szakmai információk áramlásával, és azoknak szükség szerint együtt kell mozogniuk.
Az értékláncban meg kell őrizni az információt a felhasznált anyagokról, termékekről, folyamatokról, amelyeket mások rendelkezésére tudunk bocsátani élelmiszerbiztonsági vagy minőségi események esetén.
A nyomonkövetés célja:
- Termékvisszahívás
- Annak biztosítása, hogy a fogyasztókhoz csak megfelelő biztonságú és minőségű termék jusson.
Amit a nyomonkövetés biztosít;
- Preventív biztonságot, ahol a termékkel együtt görgetjük a megbízhatóságot igazoló információt
- Lokalizálja a probléma forrását
- Elhatárolhatóvá teszi a felelősséget.
A nyomonkövethetőség kulcspontjai:
- Egyedi azonosítás
- Adat felvétel és továbbítás
- Adatkapcsolatok
- Adatközlés
Amíg a 21. század kezdetén a digitális világra való a csatlakozás volt jellemző az egyes vállalatok esetén, az Ipar 4.0-ban a valós és a digitális világ összekapcsolódik. Gépek, munkadarabok, rendszerek és emberek fognak folyamatosan információt cserélni internetes hálózaton keresztül. Ez azt jelenti, hogy minden fizikai dolognak lesz digitális lenyomata is.
Bár a beágyazott térkép a 2012-es év adatait mutatja, azonban a szállított áruk eloszlásában ma is hasonló a helyzet. Tekintse meg a világ legnagyobb kikötőinek – Sanghajnak, Szingapúrnak vagy Rotterdamnak – a hajóforgalmát, valamint a legforgalmasabb tengeri folyosókat. A térkép KILN digital jóvoltából került fel az internetre.